A Gladiators falembere a csapat egyik vezéregyénisége lett, és másfél évnyi játék után bekerült a válogatottba.

Magyarországon sok együttes jó táptalaj a játékosoknak, hogy nagy karriert fussanak be amerikaifociban akár itthon, akár külföldön. Gondoljunk csak Krizsai Botondra (Zalaegerszeg), aki most a német első osztályban játszik, Menczel Dánielt (Szeged) pedig külföldi csapatok sora bombázza ajánlatokkal amellett, hogy ő a Hungarian Football League-ben is évről évre magas szinten teljesít. Viszont a Gladiátoroknál is „nevelkedtek” olyan játékosok, akik hazánkban vagy a határon túl váltak naggyá. Mózes Dániel (Németország, Anglia, stb.) és Zétényi Zsolt (Svédország) külföldön, míg Roják Richárd vagy Harsányi Tamás itthon mutatták meg a hajdúsági virtust a pályán akció közben. Ebbe a veretes névsorba tartozik 2017-től kezdve Heitz Attila is.

A Gladiators falembere 2016-ban játszotta első tétmeccsét a Miskolc Renegades ellen. Ugyan győzelemmel zárult az a találkozó, de Heitz Attilának rosszul végződött, mivel egy komoly sérülést szenvedett. Az egész szezont ki kellett hagynia. Sok embert megroppanthat a nagy kihagyás, de őt nem. Egy év múlva erősebben tért vissza, mint valaha és a támadófalban alapemberré vált. A teljesítmény a válogatott try-outokon is felkeltette a szakmai stáb figyelmét. Annyira, hogy beválogatták a szlovákok ellen készülő keretbe. Ráadásul a meccsen is pályára léphetett. Heitz Attila rövid idő alatt elérte azt, amihez többeknek lehet, hogy több évnyi munka szükséges.

Fotók: Ábrán Szabolcs, Facebook, Márkus Mandula

Kezdjük a különlegességgel, pályára léphettél a válogatottban a szlovákok ellen. Milyen tapasztalatokkal zártad a meccset?
A negyedik negyed utolsó perceiben álltam be a biztos előny tudatában. Nekem már ez is hatalmas megtiszteltetés volt ugyanis az offense falat nem nagyon szokták megbontani, inkább csak akkor, ha sérülés van. A játék jól ment, sikerült megvédeni az irányítót, ezen felül egy húzásom után egy igen csak pluszos futójáték is kialakult, aminek kifejezetten örültem. A drive-ot sikerült TD-vel befejezni, így a henger a cserék ellenére sem állt le.

Először játszhattál közel ötezres közönség előtt. Milyen volt, mit éreztél ebből a pályán?
A pályán kizárom, ami kint van, csak a játékra figyelek és az ellenfél defense falát próbálom felmérni. A kifutás a pályára és azután a himnusz egy olyan meghatározó élmény volt amit, szerintem egyikünk sem fog elfelejteni, amíg él. Az pedig különösen jó volt, hogy rengeteg barát, csapattárs és családtag volt a nézők soraiban.

Azért nem könnyű egy nemzeti csapatba bejutni. És neked az utad sem volt zökkenőmentes, hiszen tavaly egy komoly sérülést szenvedtél a bajnokság elején. Mi segített, hogy egy magasabb szintre érhess és visszajöjj a sérülés okozta megpróbáltatásokból?
Tudtam, hogy mit akarok és hittem is benne, hogy el tudom érni. Csak idő kérdése volt! Voltak hátráltató tényezők, jelenleg is gyógykezelés alatt állok, amire még rátett egy lapáttal a sérülés. A rehabilitációt tudatosan megterveztem, egyeztettem a kezelőorvosommal, aki szintén nagy amerikaifutball rajongó és így egy olyan kezelést állított össze, ami nem vet vissza annyira erőnlétben. Amint el tudtam kezdeni használni megint a vállam, felkerestem egy reumatológust, egy erőnléti edzőt, akik a rehabilitációban segítettek. Ebben segítségemre volt egy speciális ágy, injekció kúra és kezelések a Termál Fürdőben. Elég sűrű időszak volt és nem is nagyon volt időm arra, hogy a sérülésen keseregjek. Csak arra fókuszáltam, hogy a következő feladatot maximális hatékonysággal tegyem meg, hiszen az irány jó volt és a végére tudtam, hogy megint játszhatok.

Milyen volt maga a bekerülési procedúra a válogatottba? Gondolok itt az edzőtáborokban gyakoroltakra is.
A válogatott edzőtábort megelőzte egy válogatott try-out, ahova az egész éves teljesítmény alapján nyert meghívást mindenki, aki ott volt. A nap végén egy, az egész napos munka által meghatározott rangsor alapján hívták be a játékosokat a székesfehérvári négynapos edzőtáborba. A try-out igen kemény volt, hiszen mindenki megpróbálta beverekedni magát a tábor résztvevői közé. Többeknek sikerült úgy teljesíteni a Gladiators-ból, hogy meghívást kapjanak az augusztusi edzőtáborba, amely rettentően igénybe vette a teljes támadó falat, így engem is. A második nap végén néha már a jobb és a bal oldal megkülönböztetése sem igazán ment. Az edzések nagyon jók voltak és óramű pontossággal ment minden.  Az edzések elején a támadó és védő koordinátor vázolta az aznapi playeket, amelyeket gyakorolni fogunk.  A közös bemelegítés után, minden csapatrész külön végezte a gyakorlatait edzőik koordinálásával. A támadófal felkészítése Kovács Sándor feladata volt. Hatalmas tudása van és óriási motivációs képesség jellemezte végig a tábor alatt. Amint megvoltunk a speciális feladatokkal, elkezdtük az egymás elleni játékot.  Először mi „csak” a védőfallal gyakoroltunk, majd megérkeztek a ropik is mindkét csapatrészhez és teljes értékű játék volt már az edzés végéig. Mindkét szekció külön tudott készülni a szlovákok ellen. Volt, hogy a támad sor játszotta a szlovák playeket, hogy a védelem tudjon készülni és egy bizonyos idő eltelte után fordult a felállás és a támadók tudtak készülni egy szlovák defense ellen. A teljesítményemmel nem voltam megelégedve. Sajnos a 3. nap végén le is sérültem, így ott számomra véget ért a tábor.  Szerencsére volt még egy kétnapos összetartás Székesfehérváron a meccs előtt, így volt még lehetőség bizonyítani. Ez azért volt fontos, mert ennek az összetartásnak a végére ígérte a vezetőség, hogy kihirdeti a mérkőzés hivatalos keretét. Szerencsére ezt a rostát is túléltük, megkaptuk a mezeket és mindenki elindult haza a következő alkalom, amikor találkoztunk már az MTK Stadionban volt.

Térjünk egy kicsit a Gladiators-ra. Nagyon megfiatalodóban van a keret, szerinted mire lehet a csapat képes jövőre?
A nagyon megfiatalodó keret nagyon ütőképes is, hiszen az U17-es bajnokságot már másodjára nyerte meg a csapat. A felnőtt keretből vannak távozók és vannak érkezők. Ha őszinték akarunk lenni, akkor jelenleg aranyos reményeink nincsenek. Idő kell, míg a távozókat pótoljuk, de jó az út, amin járunk, a szakmai stáb mindent megtesz azért, hogy megfelelően tudjunk fejlődni, innentől kezdve csak rajtunk múlik, hogy mennyit rakunk bele ebbe a projektbe. Márciusban edzőtábort szervezünk, ami tavaly nagyon jól sikerült a junioroknak és szerintem a felnőtt brigádnak is nagyon jót fog tenni. Egy dolog biztos minden pontért meg fogunk küzdeni, és aki pontot akar tőlünk rabolni, annak rendesen fel kell kötnie a gatyát.

Te nem fiatalon kezdted ezt a sportot, mi vonzott téged az amerikaifoci világába?
29 évesen kerültem kapcsolatba az amerikai futballal egy try-out alkalmával. Azelőtt kapus voltam elég sokáig, de nem láttam értelmét az egésznek, így váltottam a testépítésre. A konditeremi edzések megtanítottak az alázatra és a kitartásra. Rengeteget profitáltam belőle, viszont mindig is hiányzott a csapat. Na erre a csapatra találtam rá az első edzés alkalmával, a Gladiators-nál és nem volt kérdés a maradás.