A Debrecen Gladiators defensive koordinátoráról kiderült, hogy nem csak kiváló játékos és edző, de családapaként is jó példát mutat.

Sok csapatnál a fiatalok mindig a központban vannak, hiszen egy klubnak ők jelentik a jövőt. A Gladiátoroknál egyértelműen jó irányt vett az utánpótlásképzés. Az elmúlt két évben U17-ben a cívisvárosiak nyerték a bajnokságot és adták ebben a korosztályban az év legjobb játékosát. De ezeknek az amerikaifocistáknak is kell egy ember, akire hallgatnak és felnéznek. A csapat egyik legendás játékosa, aki ma már edzőként tevékenykedik, Kovács Zoltán egyértelműen ezt a kategóriát erősíti. Aktív pályafutásában egyértelműen a Gladiators egyik vezéregyénisége volt. Defensive koordinátorként viszont igazi családapaként foglalkozik az ifjoncokkal és próbálja őket is felnevelni. Ki tudja? Egyszer lehet, hogy még a saját gyermekeit is ebbe a sportágba neveli.

Fotók: Bódi Sándor, Nagy Balázs, Váradi Barna és Király Etelka

 

2016-ban volt egy interceptionöd a Dunaújváros Gorillaz ellen. Idézd fel egy kicsit azt az emléket. Milyen volt számodra az a pillanat főleg hogy falemberként érted el?
Igen, az alapszakaszban jól jöttek ki a dolgok és sikerült lehalászni a labdát. Sokat segített, hogy anno kézilabda kapus voltam. Igazából ösztönös volt, mint tudatos.  Ráadásul a visszahordás is jól sikerült, remekül „takarítottak” nekem a srácok, így elég jó mezőnypozícióban tudtuk átadni az offense-nek a labdát.  Olyan, mint a gyermekeim születése, nem lehet elmondani, át kell élni.

Játékosként központi figura voltál a csapatban. Ezután edző lettél. Milyen volt számodra ez a váltás?
Szükség hozta a döntést, hogy besegítsek az edzősködésben. Először 2015-ben kellett helytállnom, mint defensive koordinátor. Majd a 2017-es szezonban másodmagammal kellett vinni a defense-t. Az első szezon edzőként jól sikerült, feljutottunk Divízió 1-be. Voltak nehézségek, de végül remek évet zártunk. Sokat köszönhetek a srácoknak. A 2017-es esztendő újabb kihívásokat tartogatott. Szerintem ezt is jól megoldottuk, de sorsdöntően nem tudta a defense befolyásolni a végeredményeket. Érzelmi hullámvasúthoz hasonlítanám, főleg a mérkőzéseket.

 

Nagyon sokat foglalkoztál az elmúlt években a fiatalokkal is. Szerinted ezek a srácok valóban a jövőt jelenthetik a csapatnak?
Felelősségteljes és kiváltságos feladat juniorokkal dolgozni. Mivel itt kapják meg az alapot, így még fontosabb, hogy megfelelő képzést kapjanak. Nehéz igazi falembernek valót találni. De azért megragadnak erre a posztra is a srácok. Ezt a sportot szenvedély nélkül nem lehet játszani, bele kell tenniük a lelküket is. Sokféle sráccal találkoztunk. Amatőr sport lévén sok a „fotelharcos”, de egyre többen jönnek más sportágakból és itt magukra találnak. Az utóbbi évek toborzó munkája meghozta szerintem a gyümölcsét. Így egyre több reménységgel találkozunk. Ez meglátszik az utánpótlás eredményeinken.

Egyébként te is egy kétgyermekes családapaként dolgozol és még a klub életében is aktívan részt veszel. Hogyan egyezteted össze ezt a hármas életet?
Mivel egyre többen tesznek a csapatért, így könnyebb. De ennek ellenére is nehéz összeegyeztetni. Rengeteg lemondással jár. Pláne a szezonban necces, mivel hétvégén meccs. Évről évre nagyobb kihívás, ahogy a fiúk nőnek, egyre több szerepem van az életükben. Szerencsére a feleségem támogat, hogy helytálljak.

 

Két fiad van. Szeretnéd, ha a jövőben az apjuk nyomdokába lépjenek és ezt a sportágat űzzék?
Nehéz kérdés.  Ha elég kitartóak, akkor csinálják persze. De előtte meg kell nézniük a Carter edző című filmet.

Vissza egy kicsit a csapathoz. Mire lehet képes szerinted idén a csapat a Divízió I-ben?
Tavaly megoszlott a figyelmünk, mert 2 osztályban indultunk és ez kemény próbatétel volt. Mivel idén egy osztályra kell összpontosítanunk, így újra a rájátszás és a döntő lesz a cél. Tavalyi szezonban nélkülöztünk néhány alapembert, de idén újra visszatérnek, így nagyobb mozgásterünk lesz.