A Gladiátorok eddig híres futójátéka mellett most az elkapók brillíroznak a Powerade Divízió I-ben.
A korábbi szezonokra az volt főként jellemző, hogy a cívisvárosiak futói Roják Richárddal az élükön sok problémát megoldottak és a hátukon vitték a csapatot. Gondolom sok szurkolónk emlékszik még Karacs Tamásra vagy Huszár Zsomborra, akik szintén tarthatatlanok voltak. De akár említhetjük a jelenlegi keretből Uri-Kovács István vagy akár az ifjú Németi Somát is. Viszont az idei egyértelműen az elkapók éve a Gladiátoroknál. Természetesen ez nem csak az ő teljesítményüknek, hanem Molnár Gábor visszatérésének köszönhető. Az U17-es bajnok Boruzs Kevin 9 touchdownjával jelenleg a legeredményesebb fogadó a ligában, de Szép Gábor és Szabó Dániel is szépen termeli a pontokat, Szabó Lajos és Vonház Dávid tight endekként pedig eddig is fontos elkapásokkal vitték előre a csapatot.
Viszont mögöttük áll egy olyan edző, aki sokat foglalkozik ezekkel a srácokkal. Szederjesi Attila a holtszezonban érkezett a csapathoz, de már nem volt ismeretlen számára a közeg, hiszen anno tight endként már tagja volt a Gladiátoroknak. Most az akkor szerzett tapasztalatát itt kamatoztatja elkapó trénerként. Mindannyian észrevehettük, hogy ennek látható eredménye is van.
Fotók: Szederjesi Attilától, Szolnoki Annamária
Makranczi László: Elsőként, te hogyan kerültél kapcsolatba a csapattal?
Szederjesi Attila: 2008-ban az egyetem utolsó évében összejártunk néhány évfolyamtársunkkal –köztük Bocival– rögbizni egy füves placcra a Dóczy ABC-vel szemben. Miután egy kicsit többet szerettünk volna kihozni ebből, mint a „dobálózás a panelek között”, Boci unszolására lenéztünk a Gladiators edzésére, és sérülésemig ott is játszottam, mint tight end.
M. L.: És hogyan kerültél kapcsolatba az amerikaifocival?
Sz. A.: 2004 elején a Patriots-Panthers Super Bowl volt az első olyan meccs, amit végignéztem értő szakkommentátorral, ott választottam magamnak a Patriots-ot, mint kedvenc csapatot. Onnantól kezdtem el hol felületesebben, hol mélyebben beleásni magam a „szakmába” is.
M. L.: Milyennek találod a légkört és a játékosokat a Gladiators-nál?
Sz. A.:Amennyire én látom remek a hangulat, nagyon jót tesz a csapatnak a megfiatalodás. Jó egyveleg alakul ki a még tapasztalatlanabb, tehetséges játékosok és a húzó rutinos játékosokból, akik még szintén bántóan fiatalok. Szerencsére szinte minden poszton van junior, illetve felnőtt válogatott kerettag a támadók és a védők oldalán is, akik segíteni tudják a többieket.
M. L.: Te az elkapók edzője vagy a csapatnál. Ez a tisztség, hogy velük foglalkozhatsz, hogyan került hozzád?
Sz. A.: Tapasztalatlanságom miatt nem feltétlen úgy tekintek magamra, mint konvencionális edző. Inkább, mint „segítő”. Tudom, hogy manapság minden pálya mellett álldogáló ex-játékos, rosszabb esetben NFL néző emberke szereti magát edzőnek nevezni, de én azt gondolom, hogy az nevezheti magát edzőnek, aki letesz valamit az asztalra mind szakmailag mind emberileg, és éveken át bizonyítja, hogy érdemes az edzői titulusra, ez nekem még hátra van. A kérdésre visszatérve, tight endet játszottam, a kedvenc posztom az elkapó (Patriots drukkerként ez nem is csoda) egyértelmű volt, hogy az elkapókkal foglalkozom a csapatnál. Nem mellesleg Boci is erre kért fel.
M. L.: Van esetleg valami filozófia számodra, ami alapján foglalkozol a srácokkal?
Sz. A.: Nincs megnevezett edzői filozófiám, de azt vallom, hogy minden játékos a csapat hasznára lehet, csak ki kell hozni belőle a maximumot, amire képes. Ezt kell elősegíteni. Sajnos a távolság miatt nem tudok annyi edzésen résztvenni amennyin szeretnék, de amikor ott vagyok, igyekszem mindegyik játékosra figyelni külön-külön is, ha kell, akkor néhány szóval javítani a technikát és a route-okat, valamint próbálok ötleteket, tanácsokat adni a párharcaik megnyeréséhez.
M.L.: Milyennek tartod a srácokat ezen a poszton? Boruzs Kevin például jelenleg a legeredményesebb a csapatban, de a többiek is rendkívül sokat hozzátesznek a sikerekhez.
Sz. A.: Azt bátran ki merem jelenteni, hogy a Gladiators az ország egyik legerősebb csapata elkapó poszton, legyen szó a kezdő vagy akár a cserejátékosokról. A mi offense stratégiánkban, minden elkapó pozícióban más és más feltételeknek kell megfelelni, ezt Boci nagyon jól kidolgozta és remekül megtalálta mindenki helyét. Kevin egy rendkívül értelmes, atletikus elkapó, aki nagyon jól olvassa a játékot, jól játsza magát üresre, de az ő sikerességéhez kell az irányító Molnár Gabi, a támadófal, a futók, valamint a többi elkapó jó játéka is, egyik sem működhet a másik nélkül.
M. L.: A csapat eddig rendkívüli fejlődésen ment keresztül és folyamatosan erősödik a szezonban. Mire lehetünk képesek szerinted idén?
Sz. A.: Maximalista vagyok, ezért a válasz könnyű, mindig a győzelem a cél, minden meccsen. A legtöbb pontot szerezni, a legkevesebbet kapni. Ha a csapat meccsről meccsre úgy teljesít, ahogy a benne rejlő potenciál predesztinálja, minden játékos kihozza magából a maximumot, akkor a végső győzelem, a Divízió I. megnyerése abszolút elérhető.