Interjú sorozatunk első részében a csapat válogatott Linebackerével, a védelem kapitányával, Harsányi Tamással (#52) beszélgetünk a sporttal való megismerkedésről, élményekről és a jövőről.

Örülök, hogy sikerült összehozni ezt a kis beszélgetést. Biztos vagyok benne, hogy sok új információval tudsz szolgálni magadról még a csapattársaknak is. Induljunk el az alapoktól, beszélgessünk egy kicsit rólad és a kezdeti évekről. Mit csinálsz jelenleg a pályán kívül?
– Jelenleg még tanulok, a Péchy Mihály Épitőipari Szki.-ben magasépítő technikusnak és idén jelentkeztem a DE Műszaki karára.

Akkor ha minden igaz jövőre egy újabb egyetemistával bővül a csapat. A  footballal mikor és milyen körülmények között kerültél kapcsolatba?
 – Édesapám már nézte egy ideje a NFL-t és mivel sokszor ment a tv-ben én is elkezdtem belenézegetni. Az elején nem igazán értettem mindent, de nagyon megtetszett. Ahogy haladt előre a 2008-as profi szezon egyre többször néztem, a végén már egész meccseket is végigültem.

A sporttal megvolt a kapcsolat a televízión keresztül 2008-ban ezek szerint. Hogyan kerültél a Gladiators csapatához?
– Egy osztálytársammal együtt rászoktunk az meccsnézésre, és 2009 januárjában ő mondta, hogy válogatás lesz Debrecenben. A csapatról és a többszöri döntős szereplésről már korábban hallottam, de ezen kívül többet nem tudtam róla. Így hát gondoltam egyet és úgy döntöttem, hogy elmegyek és kipróbálom.

Az egész csapat nevében mondhatom, nagyon jól tetted, hogy kipróbáltad. Rendelkeztél már ekkor valamilyen sporttapasztalattal?
– Korábban már nagyon sok sportágat kipróbáltam úgy mint szertorna, labdarúgás, triatlon, kosárlabda, de egyiknél sem maradtam túl sokáig, így kb. egy év pihi után újra csinálni akartam valamit. Elmentem,kipróbáltam és nagyon tetszett. Pont olyan volt, mint gondoltam, fárasztó, kemény edzések de nagyon élveztem. Kicsit fura volt mert nem voltam hozzászokva, hogy ennyien vannak egy csapatban. A sok ember ellenére mégis jó, kicsit családias volt a hangulat. Miután már hónapok teltek el és ugyanolyan lelkesedéssel csináltam a szüleim is látták, hogy komolyan gondolom, így elkezdtük megvenni a felszereléseket. Utána már nem csak ismerkedtem a sporttal, hanem már kezdőként szerettem volna meccsen játszani a csapatban. Egy év edzés után pedig már az első meccsemet játszhattam.

 

Amint elkezdted a focit, gondolom hamar lett kedvenc csapatod és azonosultál egy játékossal, egy példaképpel, akire szerettél volna hasonlítani és akitől igyekeztél ellesni néhány fortélyt?
– Mint a legtöbb drukkerrel, velem is az történt, hogy az a csapat lett a kedvencem akit először láttam játszani. Ez a Baltimore Ravens volt. A Hollókon belül pedig egy játékos nyűgözött le teljesen, nem nehéz kitalálni, Ray Lewis volt az. Tetszett hogy keményen, de szívvel játszik és hogy irányítja az egész csapatot.

 Már igen komoly meccsrutinnal bírsz, azért nem szabad elfelejteni, hogy még mindig nagyon fiatal vagy. Olyannyira, hogy utolsó ifi szezonodat 2013 őszén játszottad le. Mesélnél ezekről a junior évekről?
– Mikor én elkezdtem Debrecenben a focit akkor már a városnak nem volt junior csapata így csak 2011-ben a Budapest Cowboys juniorjaihoz csatlakozva tudtam játszani először juniorban. Nagyon jó volt ott szerepelni, addigra már egész jól ment a játék de nagyon sokat tanultam és sok tapasztalatot szereztem. Nagyon jó társaság jött össze, az edzők is elég felkészültek voltak. Az edzések amellett hogy keményen és fegyelmezetten zajlottak nagyon élvezetesek is voltak. 2011-ben veretlenül jutottunk be a döntőbe de ott sajnos csak az ezüstöt tudtuk megszerezni. A következő évben is feljártunk Pestre. Akkor már kicsit döcögősebben ment a bajnokság, de az elődöntőig így is eljutottunk.2013-ban sikerült Debrecenben junior csapatot indítani, így harmadik utánpótlás szezonomban végre a városom színeiben tudtam szerepelni. Az elején nem vártam túl sokat a csapattól, hisz a társaság nagy része még nem is játszott meccsen de nagyon pozitívan csalódtam. Érződött a csapaton hogy nagyon akar és ezzel sikerült bejutni a rájátszásba is. Nagyon örülök hogy így tudtam búcsúzni a juniortól.

A junior szezonok mellett igen aktívan kivetted a részed a felnőtt csapat szezonjaiban is. Van esetleg legemlékezetesebb pillanatod, amire mindig szívesen gondolsz vissza?
– A legemlékezetesebb és legjobb emlékem az amikor fehérváron játszottunk edzők nélkül és kb. 20-an voltunk összesen, így hát a körülmények nem voltak a legmegfelelőbbek. Ennek ellenére a kánikulában az a kevés ember kitett magáért és győztünk. Ez volt a legelső győztes meccsem, így mondanom sem kell, igen emlékezetes marad számomra az a mérkőzés
Igen, emlékszem arra a meccsre, valóban emlékezetes volt. A hazaút is teljesen más hangulatban telik egy győztes meccs után.

Mint a felvezetőben már szó volt róla bekerültél a válogatott szűkebb keretébe. Hogy zajlik egy ilyen válogató vagy válogatott edzés?
– Nagyon hirtelen jött ez a válogatott dolog, de örültem, hogy engem is küldtek a csapatból a válogatóra. A válogató Budapesten zajlott, 3 napon keresztül felmérték a képességeinket különböző feladatokkal. Ezután az eredmények alapján kiértékeltek minket és leszűkítették a keretet, kb.140 főről kb. 75-re. Jó volt megmutatni és megtudni, hogy mit tudok a legjobbak között is. De nincs még vége, továbbra is keményen kell edzeni, hogy bent maradjak végleges keretben.

Térjünk vissza gondolatban Debrecenbe. Mit tudnál tanácsolni a leendő játékosoknak, mi a siker titka szerinted?
– Ahhoz hogy valaki eredményeket érjen el szerintem elsősorban az kell hogy ott legyen minden edzésen, ott pedig dolgozzon keményen. Az edzések jók, elég pörgősek, intenzívek és jól vannak felépítve, így aki becsülettel végigcsinálja annál szinte garantált a fejlődés. Nem utolsó sorban pedig fontos, hogy többnek tekintse a focit, mint hobbit. Ha igazi sikereket szeretnél elérni akkor saját magadat is képezned kell. Az edzések mellett a saját fejlődésed érdekében külön edzéseken is ajánlott részt venni, gondolok itt elsősorban a konditermi erősítésre. Szerintem nagyon sokat számít az akarat ebben a sportban. Nekem is még keményebben kell edzenem, szeretnék még többet dolgozni, mint eddig és jobb kondíciót szerezni.

Mik a céljaid a Debrecennel, a válogatottal és magával a sporttal?
– A Gladiatorsal szeretnék bejutni a rájátszásba, és természetesen legfontosabb célkitűzés pedig, hogy a későbbiekben feljussunk az 1. osztályba. A válogatottal jó lenne nemzetközi szinten sikereket elérni és ezen keresztül pedig egyszer egy külföldi csapatban játszani profi szinten.

Befejezésként arra a hálátlan feladatra kérnélek, hogy jósolj. Mit vársz az előttünk álló tavasztól?
– Az előző szezonokban egyre biztatóbb volt a helyzet a csapattal kapcsolatban de a folyamatos emberhiány és a sérülések miatt végül nem tudtuk hozni azt ami az alakulatban valójában benne van. Idén azt érzem hogy az a kevés ember nagyon összekovácsolódott, pár junior be tudott épülni a felnőtt csapatba, páran pedig visszajöttek újra játszani. Szóval szerintem minden adott hogy idén a junior szezon után a felnőttek is meg tudják mutatni, hogy nem szabad a Debrecen Gladiatorst lebecsülni.

Reméljük igazad lesz és a Debrecen Gladiators gárdája idén jó szerepléssel hívja fel magára a figyelmet. Köszönjük ezt a kis beszélgetést Harsányi Tamásnak. Folytatás következik….

Hutóczki Ádám © Fotó: Bratincsák Péter , Bódi Sándor