A Gladiators futója tavaly a szezon egyik legjobbja volt és a válogatott try-outon is részt vehetett.

Ahogy korábban már megírtuk, 2017-ben a Gladiátorok szezonja nem volt túl emlékezetes, de ettől függetlenül kiemelkedő teljesítmények voltak. Kathy Róbertre talán nem is lehetett panasza az edzői stábnak. A Divízió II-ben például a Dabas Sparks és a Budapest Eagles 2 ellen meghatározó szerepet vállalt a győzelemben, de egy osztállyal feljebb is igyekezett mindig kihozni magából a maximumot, amikor csak lehetőséget kapott a bizonyításra.

Sajnos tavaly nyáron sérülést szenvedett, ami miatt kénytelen egy időre félre tenni a sisakot és a vállvédőt. Azonban a csapat életében –a rehabilitáció időszakában is– tevékenyen részt vesz, hiszen főként a futókkal foglalkozik majd, de személyi edzői hivatását az egyesületen belül is kamatoztatni szeretné.

Fotók: Ábrán Szabolcs, facebook

A tavalyi felnőtt szezon nem sikerült túl jól, de azt gondolom, nem csak a teljesítményeddel, hanem a hozzáállásoddal sokszor hátadra vetted a csapatot nehéz helyzetekben. Te hogyan értékelnéd a saját teljesítményedet?
Én ezt ebben a formában nem vettem észre. Valóban voltak jobb napjaim, de ezt csak akkor tudtam teljes valójában megélni, amikor a csapat is sikeres volt. Anélkül ezek csak vigasztalásként hatottak. Személy szerint többször hagytam el elégedettlenül a pályát, mint elégedetten.

Részt vehettél a válogatott try-outján is. Milyen tapasztalatokkal zártad azt?
Remek élmény volt, számomra nagyon motiváló, ha nálam jobbakkal edzhetek és versenyezhetek. Így volt ez a try-outon is. Önfeledt amerikaifoci, ütközés, vicsorgás, a végén pedig nevetés és pacsi. Szerintem ez az az érzés, ami az embereket itt tartja. Visszaigazolásként szolgált, hogy jó az irány és min kell csiszolni.

Sajnos viszont egy komoly sérülésed lett. Milyen edzéseket kell végezned ahhoz, hogy visszatérhess a pályára? Mert gondolom, újra magadra öltenéd a vállvédőt és a sisakot.
Edzésen egy szerencsétlen esésből kifolyólag több ínszalag, combbicepsz izom, térd ízület és egy idegszál sérült. Ennek a rehabilitációja jelenleg is zajlik különböző fizikoterápiás módszerekkel. Az alsóvégtagokra gyógytornász segítségével végzem az edzéseimet. Deréktól felfelé viszont nem kellett az edzésmódszeremen radikálisan változtatnom, így sajnos a focis edzés még várat magára, addig is a testkompozíciót és az általános erőnlétet helyezem a középpontba.

Te személyi edző is vagy. Mennyire fontos számodra, hogy motiváld magad ilyen nehéz helyzetben és hogyan motiválod magad?
Több szempontból is szerencsésnek érzem magam. A családom és a barátaim rendkívül nagy támaszom ebben a helyzetben, még akkor is, ha néha nem vagyok partner benne, amiért nagyon hálás vagyok Nekik. Másrészről mivel az edzés a hobbim is, így inkább az edzés nélkül eltöltött idő átvészelése okozott problémát.

Addig viszont a csapat életéből nem fogsz kiválni, hanem maradsz. Mi lesz a teendőd?
Kondicionálás és technikai felkészítésből is igyekszek minél többet adni a csapatnak, így minden edzésem jelen leszek segédedzőként, valamint felmerülő igény esetén plusz edzések levezetésében is szoktam szerepet vállalni.

Van edzésterved hozzá és külön elvárásod a csapattól?
A vezetőedzőnk által összeállított edzésterv szerint fogunk az évben haladni, amit kellően megalapozottnak, mégis nyitottnak látok. Tisztemnek tartom, az atletikus tulajdonságok fejlesztését több megközelítésből próbálkozok, hogy a csapaton belül is minél szélesebb kört elérjen ez a fajta tettvágy, szerencsére ezt már többen felismerték és sikerrel alkalmazzák. A csapattól semmi mást nem várok csak azt, hogy minden egyes ember kihozza magából a száz százalékot, mindig is ez volt az elvárás és szerintem ez az egészséges.