A debreceni futó a Budapest Cowbells játékosaként ért fel a csúcsra az elitligában.
Roják Richárd 2007 óta a Gladiators játékosa. Sok sportágban kipróbálta magát mielőtt amerikaifocizni kezdett. Szertornában, kosárlabdában, labdarúgásban, kézilabdában, sőt még úszásban is szerencsét próbált, mielőtt a tojáslabda ‘szerelmese’ lett. Először cornerbackként kezdett, amikor még 14 évesen el kezdett ismerkedni a sportággal, de már akkor tudta, hogy running back akar lenni. Nem is sikerült rosszul a posztváltás, és egy évtized után magára is ölthette a válogatott mezt is.
Színes egyéniség a szó szoros és átvitt értelmében is. Roják a fotózásra több mezét is magával hozta, így a fekete-arany, arany-fehér színkombinációkon kívül a Cowbells és a válogatott csapat színeit, mezeit is megtalálhattuk.
Több évnyi mérkőzéssel a lábában most a Hungarian Football League döntője kapcsán kérdeztük.
– Minden meccs felfokozott hangulattal bír, főleg egy döntő. Neked mit jelentett ez a mérkőzés?
Nagyon vártam már! Egy döntő mindig különleges, most sem volt ez másképp, ráadásul új és profi helyszínen sok néző előtt a Miskolc Steelers ellen, akitől tavaly kikaptunk. Minden adott volt egy jó mérkőzéshez. Minden meccs előtt nagyon izgulok, persze csak az első ütközésig és ez most sem volt másképp. Érdekes volt megtapasztalni, hogy ugyan ez is HFL döntő volt akár a tavalyi, mégis teljesen más érzés volt, sokkal komolyabb, felemelőbb. És persze revansot kellett vennünk.
– A végletekig kiélezett meccs volt. Mennyire nyomta vagy éppen tüzelte fel a hangulatodat?
Lenyomni nem szokta. Aki ismer, az tudja, hogy nem szoktam feladni soha, nem is volt rá ok. Jobb egy kiélezett mérkőzés mind a nézőknek, mind a játékosoknak. Persze izgultam, de ez mindig ad hozzá egy kis pluszt, ami sokat jelenthet a pályán.
– Mi volt számodra a legemlékezetesebb pillanat a döntőben?
A lefújás, az hogy megvan, illetve amikor két Steelers védő a földhöz csapott, valahogy jó volt. Tudatosult, hogy ez nem csak egy álom.
– Mennyire volt nehéz, a főleg külföldieket felsorakoztató miskolci defense ellen játszani?
Nehéz volt, régi motorosok, akik fizikálisak és tudták mire számítsanak futás terén tőlünk és jól is végezték a dolgukat. Azt hiszem, összesen egy hosszabb futásunk volt az egész meccsen.
– Gondot okozott a Cowbells támadói között játszani, mennyire különbözik a Gladiators playbookjától?
Nem okozott problémát, már több éves a kapcsolat és persze Karim személye is összeköti a szálakat. Mondhatni az ő playbookjain nőttem fel, így ez nem jelent gondot.
– Miben találod többnek a HFL-t a Divízió I-től?
Erősebb, gyorsabb, szervezettebb. És nyilvánvalóan a játékosok nagyobb arányban már régebb óta űzik ezt a sportot, ami kiütközik a tapasztalatban és a teljesítményben. Ez viszont nagyban elő is segíti az új játékosok gyorsabb fejlődését, ami vidéki csapatoknál nehezebb. De ez a kérdéskör azért eléggé összetett.
– Mekkora a jelentősége az importoknak?
Sok, de annyira mégsem. Egy-egy komoly tehetség nagyobb odafigyelést igényel, viszont 1-2 ember nem veheti fel a versenyt 11-gyel, ha ők csapatként hiba nélkül dolgoznak. Én személy szerint építkezés szempontjából nem támogatom annyira, de mint ellenfél sokat lehet tőlük tanulni és fejlődni.
– Mi volt idén a legnagyobb kihívás számodra?
A fel-le utazás. Nagyon sok időt és energiát emészt fel főleg, hogy a szerdai napokon vagyunk legtöbben edzésen, így akkor jártunk fel. Egy edzés indulástól érkezésig 11 óra hosszú. Ezt azért ki kellett pihenni.
Kovács Zoltán